Ők voltak a nyolcadik főbűn – AZK: Mongooze, Blind Myself, Leander Rising

március 17th, 2015

Nincs komment

Amikor körvonalazódni kezdett a teljes tavaszi AZK-menetrend, megszámolni sem tudom, hányan szegezték nekem azt a kérdést, hogy „Tényleg lesz Leander Sárváron?”. Igen, tényleg. És nem csak ők, hanem rajtuk kívül még két másik remek zenekar is fellépett múlt pénteken.

A programot illetően sajnos kisebb változás történt, ugyanis a februárban a Pinceklubban zseniális koncertet adó Apey & the Pea lemondani kényszerült a márciusi fellépést. Helyükre viszonylag hamar sikerült pótlást találni, az estét így a mosonmagyaróvári Mongooze nyitotta. Sárváron most játszottak először, az emlékeimben kutatva azonban beugrott, hogy nem ez volt az első találkozásom velük, ugyanis korábban már láttam őket játszani Szombathelyen. Mit is kell tudni róluk? Saját zenéjüket „bourbon rock”-ként aposztrofálják, ami meglehetősen fedi a valóságot. Valahogy úgy kell elképzelni őket, mintha egybegyúrták volna a Down, a Kyuss és a Black Stone Cherry tagjait, a végeredmény pedig nagyjából ki is adja a Mongooze-t. Persze költői túlzás ennyivel elintézni a zenét, a füstös, mocsaras, olykor sivatagi hangulatot árasztó riffek mellé itt-ott felbukkantak Iron Maiden-re vagy épp Judas Priest-re jellemző ikergitáros témák is. Magyar és angol nyelvű dalaikkal nem akarják megváltani a világot, a központi üzenet a „próbáld kiélvezni az életet” témakörre összpontosul. A zenekar amúgy meglehetősen fiatal, mindössze 2011 óta zajonganak együtt, és ez a második találkozásunk sokkalta jobban meggyőzött, mint a tavalyi. Kíváncsian várom a folytatást!

Szinte hihetetlen leírni, de idén a Blind Myself is elérte a bűvös 20 éves kort, bár az alapítótagok közül mára egyedül Tóth Gergő énekes van a zenekarban. Az Idoru sajnálatos feloszlása után azonban egy régi ismerőssel is találkozhattunk gitáros fronton, ugyanis Szalkai Tibi visszatért a bandába. Az eltelt évek alatt rengeteg változáson mentek keresztül, mind a tagokat mind a muzsikát illetően. Kezdve ott, hogy a sokáig használt angol szövegkontextust felváltotta a magyar. El lehet persze sütni a közhelyet, miszerint ez a Blind már nem olyan, mint a korai időszakban, vagy hogy felhígult a zenéjük, azonban én csínján bánnék ezekkel a kijelentésekkel. Persze, lehet, hogy a megszólalás változott, de szerencsére meg tudták tartani az egyéniségüket, és ami kijön a kezeik közül, az még most is mindig 100%-osan Blind-os. Az ismertségi körömben is változóak a vélemények, van, aki az egészen korai korszakukat favorizálja, van, aki pedig a legutóbb kiadott Négyszögölt tartja alapműnek. A koncert gerincét értelemszerűen az előbb említett album dalai adták, egy-egy angol nyelvű nóta (pl. Lost In Time) maradt csak meg mutatóban. Szintén nem az első találkozásom volt velük, de számomra mind közül ez maradt az egyik legemlékezetesebb. Lehet, hogy a közönség száma dobott a hangulaton, de ahogy megfigyeltem, a zenészek is különösen élvezték a koncertet. Meglehetősen vicces adalék volt, hogy a Veszélyes hulladék előtt bejátszották a Fásy Ádám féle konferálást is. 🙂

A Leander Rising mára erősen kinőtte önmagát. Amint tudjuk, a szólóprodukciónak indult történet mára komplett zenekarrá fejlődött. Pár év alatt hihetetlen népszerűségre tettek szert, ami együttjárt azzal is, hogy rendesen megosztották a zenehallgatókat. A koncerten azonban szerencsére azok voltak jelen, akik örömmel hallgatják a zenéjüket. Eddig megjelent két albumukról kb. fele-fele arányban hangzottak el a szerzemények, melyek közül néhány már most potenciális slágernek számít. (Összehasonlításképp mondhatjuk úgy is, hogy ami a Blind Myself-nek a Fekete lovag mindig győz, az a Leander-nek a Viharom, tavaszom.) Sok helyütt olvastam, hogy a tavaly kiadott Öngyötrő már nem hozta a szintet, ezt megcáfolandó, azonban a lemezről elővezetett dalok is remekül működtek élőben. (Anélkül, hogy egyet is kiemelnék…) Nyilván előkerült A Dal-t is megjárt Lőjetek fel is, bár azt kötve hiszem, hogy voltak olyanok, akik csak emiatt váltottak volna jegyet. Habár jobban belegondolva… Mindegy is. Az új számokkal most találkoztam először koncerten, a kitartó lemezhallgatásnak hála azonban már mindegyiküket ismerősként üdvözöltem.

Az estéhez hozzátartozott még az a félig szívderítő, félig szomorú tény is, hogy szinte már kapunyitás előtt ki kellett tenni a megtelt táblát, ebből kifolyólag rengeteg ember sajnos kiszorult a koncertről, mivel a jegyek 95%-a már elővételben elkelt. Volt akiben ez indulatokat is generált, ami természetes, mindazonáltal a szervezők nem győzték elégszer hangsúlyozni, hogy aki jönni akar, időben váltson jegyet, mert a hely befogadóképessége sajnos véges. (Aki ezúttal lemaradt, májusban pótolhat, ugyanis a turné Szombathelyen is folytatódik a Végállomásban!) Jelenleg nem tudni, mit hoz a jövő, mindenesetre talán kijelenthető, hogy az idei három koncert tapasztalatai pozitív irányba billentik a mérleget. Áprilisban ismét lesz AZK, a kiadós metálkezelés után ezúttal az alternatív, kísérletezőbb irányokat kedvelők hallójáratait fogják kényeztetni a koncertek, játszik majd A Gátnál, az Óriás és az Esti Kornél.

Fotógaléria az AZK oldalán »
Fotógaléria a Vaskarikán »

Szerző:

Simon Zoltán

Forrás: Láthatatlan Sárvár

A koncert létrejöttét a Cseh Tamás Program támogatta.

Cseh_Tamas_banner1

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében engedélyezd a sütik használatát! További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmedet arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye a böngészést. A sütiket letilthatod a böngésző beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattintasz, elfogadod a sütik használatát.

Bezárás