Progresszív típusú találkozások – 2014 utolsó AZK-ja volt

október 13th, 2014

Nincs komment

Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy idén még koncertet fogok hallani az AZK-ban. Mivel a klub tervei szerint a közeljövőben átmenetileg saját közönségének és tagságának újrakovácsolására és nem a rendszeres koncertestekre helyezi át majd a hangsúlyt, valahol talán törvényszerű is, hogy mielőtt a renováláshoz szükséges “állványzat” felkerül az AZK képzeletbeli épületére, utoljára még felcsavarjuk a szőnyegeket “házon belül”. Nagyjából egy hónappal az esemény előtt, számomra a semmiből jött a hír, hogy még egy utolsó hacacáré várható, így elég egyértelmű volt, hol is ér az október 10. este.

img_2447

A PHI elhúzódó hangbeállása miatt kicsit csúszott a kezdés, de az estét nyitó Atakám hamar összerakta a felszerelést, így negyed 10 magasságában már felhangzottak az első akkordok. Mondhatni speciális koncert volt, hiszen a fellépés lemezbemutató koncertként funkcionált. A most megjelent „The Gate Of Light” konceptlemez mind a hét szerzeményét elővezették. Feszesen, energikusan játszottak, de ezen nem is kell meglepődni, hiszen egy összeszokott, kipróbált zenészeket tömörítő formációtól nem is vár mást az ember. A Black Sabbath-tribute-ként indult zenekar mára bőven kinőtte ezt a szerepét, szerzeményeik önálló arculattal rendelkeznek, itt-ott bukkan csak fel némi Sabbath, Tool, Opeth, – urambocsá’ – egy kevés Dream Theater-hatás.

img_2304

Az osztrák PHI sem első alkalommal lépett fel a sokat látott klub falai között. Amennyiben kategorizálni kellene zenéjüket, bizony komoly bajban lennék, ugyanis egyszerre jutott eszembe minden és semmi. Azaz egyszerűen nem tudtam mihez hasonlítani a hallottakat. A trióban működő csapat szerzeményei egyaránt tanúbizonyságot tettek a zenekar elsöprő erejéről és hihetetlen technikai tudásukról. Úgy tudták vegyíteni a komplex részeket a fogós ütemekkel/dallamokkal, hogy az egy pillanatig sem tűnt magamutogatásnak. Bízom benne, hogy nem ez volt az utolsó találkozásunk és viszontlátjuk még őket.

img_2345

Az este utolsó fellépője egy szintén Ausztriából érkezett zenekar volt, akik a kissé blőd, The Overalls névre hallgattak. A névből és a neten talált fotókból tudni lehetett, hogy itt bizony egyenruhás felállásról lesz szó, azonban korántsem ez adta a produkció sava-borsát. Előzetesen szánt szándékkal nem hallgattam bele a honlapon promóciós céllal megosztott számaikba, így kíváncsian vártam, mit is fogok hallani. Zenéjükben egyaránt megtalálhatók a metálos, rockos elemek, mindezt nyakon öntve némi punkos vadulással, és néhol funkos kiállásokkal. Egyszerű, de fogós szerzeményeik rendesen bemozdították a közönséget, a koncert utolsó dalánál pedig maguk köré csődítettek mindenkit egy kis össznépi ugrálásra.

img_2400

Mindent összevetve, az utóbbi idők egyik legjobb hangulatú AZK-s estéjén vagyunk túl, a közönség is elfogadható létszámban képviseltette magát. Az, hogy innentől fogva hogyan- és merre vezet majd tovább a klub útja, még sok kérdést felvet. Egy biztos, a minőségi élőzene melletti testőr szerepét továbbra is őrizni szeretné az AZK, annak ellenére, hogy a trendek ma nem feltétlenül ennek a törekvésnek kedveznek. Mindenesetre a közelmúltban kiírt állami Cseh Tamás-program, a kifejezetten vidéki zenei klubokra irányzott új támogatási rendszer reménykedésre adhat okot a nagymúltú és (szakmai körökben) máig nagy presztízsű sárvári koncertpártoló közösségnek.

Szerző:

Simon Zoltán

Forrás: Láthatatlan Sárvár

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében engedélyezd a sütik használatát! További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmedet arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye a böngészést. A sütiket letilthatod a böngésző beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattintasz, elfogadod a sütik használatát.

Bezárás